1935. június 17., Rákosszentmihály - 2021. március 18., Tata

 

Habár Pesten született, növeli azoknak a hosszú sorát, amikor is anyaországi az indulás, de életük nagy részét a Felvidéken élték, és működésük eredményeit is oda szánták. A politikus Szüllő Géza, a festő Harmos Károly, az olimpikon Torma Gyula vagy Tóth László a költő, és útitársuk lett Nagy János is.

Komáromi gimnáziumban érettségizett, szobrásznak már a pozsonyi képzőn tanult. Anyanyelve a kő lett, de dolgozott vassal és rézzel is. Köztéri alkotások és domborművek, valamint érmék formálódtak a keze alatt.

A magyar kultúrtörténet és a női test izgalma és szépsége visszatérő témái lettek. Tehetségének szép visszhangjaként volt kiállítása Kölnben, Párizsban, Krakkóban, Firenzében és Lisszabonban is.

Sokszor költözött, saját zaklatottsága és a XX. század bomló állapota űzte egyik helyről a másikra. Komárom, Hontalmás, Hetény, Helemba voltak stációi. És most még egyszer költözött. Az örökös hazába, az örökös állomás helyére.

A búcsúztatók fájdalmában a Rákóczi Szövetség is osztozik. Isten Veled János.

 

Írta: Kun Ferencz