Pünkösd alkalmából a csíksomlyói kegytemplom, valamint a nyeregben bemutatott szentmise évente több mint százezer zarándokot vonz Csíksomlyóra. A Budapestről induló Boldogasszony Zarándokvonaton  közel 850 résztvevő utazott. A Rákóczi Szövetség jóvoltából közel 100 határon-és tengerentúli magyar fiatal zarándokolt a búcsújáró kegyhelyre, hogy átélje a semmihez sem hasonlítható lelki és kulturális élményt. A résztvevők Kárpátaljáról (Beregszász, Ungvár)  Felvidékről (Ipolyság és környéke) és a diaszpórából (Argentína, Brazília, Svédország, Ausztrália) érkeztek, hogy együtt fohászkodjanak az Istenanyához.

A 13 vagonból álló Boldogasszony Zarándokvonat május 17-én, csütörtökön indult el zarándokútjára a Nyugati pályaudvarról. Míg a diaszpóra csoport és a felvidéki cserkészcsapat Budapesten kezdte meg zarándokútját,  a kárpátaljai diákok Nyíregyházán csatlakoztak a különvonathoz.

A zarándokvonatot ünnepélyes keretek között fogadták  többek közt Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. A résztvevőket meglepte a  kedélyes fogadtatás, hisz a zarándokvonatot fogadók elemózsiacsomaggal, virággal, és kedves szavakkal várták az utazókat. Rendszerint minden megállóhelyen eléneklésre került a magyar, illetve a székely himnusz. A késő esti órákban a résztvevők megérkeztek szálláshelyeikre, Gyergyócsomafalvára, Gyergyószentmiklósra és Csíkszeredára.

Másnap az ünnepi szentmisét követően megkezdődött a keresztúti ájtatosság. A zarándokok számára lehetőség nyílt szentgyónásra, a kegyszobor megérintésére. Harmadnap következett a zarándokút csúcspontja. A zarándokok magyar és székely lobogókat lengetve közösen felsétáltak a Kis- és Nagy-Somlyó közti nyeregbe, ahol az idei évben is több százezer magyar hívő gyűlt össze, és kérte a Szűzanya oltalmát.

Pünkösdvasárnap Gyergyószentmiklóson a zarándokok ünnepi szentmisén vettek részt, majd lelkiekben feltöltődve, örök élményekkel és emlékekkel tértek haza.

A 16 éves Radvánszky Zsófia, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanulója a következőképp emlékszik vissza a búcsújárásra:

„Legmeghatóbb élményeink a tizennyolc órás utunk során talán a megállók voltak, hol százak köszöntöttek bennünket, tapssal és figyelmes ajándékokkal, majd az összetartozásunk jelképéül elénekeltük a székely, illetve a Kölcsey által írt himnuszunkat.

Mindannyiunk számára felemelő érzés volt végigjárni a keresztutat, láttuk azt a kitartás és hitet mely azokat az embereket jellemezte, akik végigjárták ezt a nem könnyű útszakaszt. A páratlan segítségnyújtást, amivel a fiatalok támogatták az idős embereket, hogy elérjenek az út végére.

Csíksomlyón való tartózkodásunk, mindegyikőnkben mély nyomot hagyott. Megindító volt a tény, hogy az úgynevezett Románia közepében, az emberek magyarul beszélnek, megtartották, megőrizték, nyelvüket, kultúrájukat, etnikai sajátosságaikat. Hogy ők is magyarok, hogy mi is magyarok vagyunk,  hiába szakítottak el országunktól és adtak idegen hatalmak kezébe és kiáltottak nemzethalált - megmaradtunk. Jó volt látni, hogy ugyanolyanok a hegyek, mint nálunk Kárpátalján, hogy a színek között sincsen lényegi különbség, hogy még az ételek íze is megegyező, hogy minden olyan, olyan hazai. Borsózott a hátunk, mikor félmillió magyar ember imádkozta el egyszerre a himnuszunkat, talán ilyenkor erősödött meg bennünk még jobban az a gondolat, hogy Istennek terve van a magyarsággal, hogy nem véletlenül engedte meg, hogy megmaradjunk, hogy nekünk bizony élnünk kell, élnünk kell a hazánkért és véghezvinni az Úrtól kapott küldetésünket.

 Hazaérkezésünk után, asszociációs játékot játszottunk, hogy ha azt mondom "csíksomlyói zarándokút" kinek mi jut róla eszébe. Ilyen eredmények születtek: "vendégszeretet, szép nyelvjárás, Kegytemplom, gyónási lehetőség ,keresztút Jézus hágójához, összetartozás, hajnalig tartó mély beszélgetések,  az éneklő kántor bácsi, kürtöskalács, alvás a vonaton, eső, esernyő" és folytathatnám tovább.

Beszámolóm végén, szeretnénk megköszönni mindazoknak az embereknek, akik segítsége nélkül, nem lehettünk volna a csíksomlyói zarándoklat részesei. Köszönjük szépen és Isten áldását kérjük a további életükre, családjukra és munkásságukra!”