„A csitári hegyek alatt régen leesett a hó…” - 87 érdeklődő tekintet mered a csitári községháza falán lógó Kodály emléktáblára.

Melyik Kárpát-medencében élő fiatal ne ismerné a fenti sorokat? Azt viszont már kevesebben tudják, hogy e közkedvelt népdalunkat Kodály egy felvidéki kis településen, Csitáron, huszonhét dallammal együtt rögzítette.

Egy május végi pénteki napon a magyar fővárosból közel száz Kárpát-medencei résztvevő Hunyadi Péter, idegenvezetővel indult útnak, hogy közösen felfedezzék Délnyugat-Szlovákia magyar vonatkozású történelmi és kultúrális helyeit. A kirándulás első állomása az ipolyszalkai tájházba vezetett, ahol Dikácz Zsuzsa néni vendégszerető mosolya fogadott bennünket. A meleg köszöntés után bemutatkozott a kurtaszoknyájukról híres Kéménd falvának néptánccsoportja, a Kéméndi Bokréta Néptáncegyüttes. Vezetőjük, Jarábek Zoltán diákközpontú látványos népviseletbemutatója következett, kiemelve a hat felvidéki település népies öltözetének egyediségét. Végül helyi néptáncbemutatóra került sor, ahol a résztvevőknek lehetőségük volt kipróbálni a kéméndi lépéseket. A délelőtt további részében a diákok a szalkai kézművesekkel makramét, bőrkarkötőt és csuhéjból virágot készítettek, továbbá lepénytésztából sonkás rudakat formáztak, majd frissen a kemencéből elfogyasztották. A szalkai élménydús órák a helyi település kisiskolásainak csallóközi és somogyi táncok bemutatójával végződött. Gyors buszra szállás és kis csapatunk már robog is a római korban már létező Bény települése felé, hogy a középkori rotundát (körtemplom) és a két tornyú templomot megtekinthessük. A település plébánosa a Kárpát-medencei diákcsoporttal örömmel osztotta meg a templomok történetéhez fűződő ismereteit. Bényt követően Gútára indult a csoport, hogy Közép-Európa leghosszabb fahídján átsétálva elérjék a műemlékké nyilvánított hajómalmot.

Deáki, a „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk…” - kezdetű sorok megtalálásának helye. A kis felvidéki magyar település templomának bejáratánál Hajdú Irénke néni fogadott bennünket. Az idős hölgy fiatalos, lényegre törő, identitást megerősítő mondatai eljutottak a diákok szívéhez. A nap utolsó állomása az udvardi kollégium volt, ahol Ónodi István a kedves szakácsnőkkel együtt örömmel és meleg vacsorával fogadott bennünket. Az est további részében irányított ismerkedésre, csapatépítésre került sor. Azt követően egy rövid filmvetítés vette kezdetét, melynek címe Szomszédaink, a magyarok. Központi témája a felvidéki magyarság élete, különböző nézetek, vélemények fogalmazódnak meg a szlovákiai magyar létről, a hovatartozásról. A film után a témával kapcsolatban irányított beszélgetésre került sor.

Szombat reggel a jókedvű társaság Alsóbodokra, a felvidéki magyarság előtt példaképként álló gróf Esterházy János hamvait őrző nyughelyre utazott, ahol Csámpai Ottó kalauzolt bennünket. A diákok a mártír gróf sírhelyén koszorút helyeztek el, majd a tiszteletére közösen elénekeltük nemzeti imánkat. A csoport körútja a nyitrai várban folytatódott, majd a magyar református templom lelkipásztora, Ficzere Tamás tájékoztatta a résztvevőket a templom történetéről és a meglévő nyitrai magyar gyülekezet életéről. Szombat délután két zoboraljai településre látogattunk, Csitárra és Gímesre. A diákok rácsodálkoztak a gyerekkoruk óta ismert A csitári hegyek alatt kezdetű dal származási helyére, ahol a Kodály emléktábla megkoszorúzása és népdalunk közös eléneklése után elindultunk Gímesre, hogy a túraösvényen felsétáljunk a Forgách nemzetséghez kötődő várromhoz. A festői környezetű történelmi helyre érve pazar kilátás tárult a csoport elé. A hegyről leérve, kellemesen elfáradva, célba vettük a nap utolsó állomását, a vezekényi csata történelmi helyét, amelyet a harcban elesett négy Esterházy emlékére állítottak.

A szállásra érve a csoport bőséges vacsorát kapott, majd egy kis pihenés után kezdetét vette a táncház.

Vasárnap reggel a résztvevők elsétáltak a II. világháború utáni évekre emlékeztető emlékműhöz, ahol az 1946 és 1948 között a korábban színmagyar községből 1200 magyar nemzetiségű lakost kitelepítettek Csehországba, illetve Magyarországra. Ez a kegyetlen intézkedés nemcsak Udvard lakosságára, hanem az egész felvidéki magyarságra kihatással volt. Udvardot követően a magyarság fellegvárába, Komáromba utaztunk. Két csoportban tárlatvezetőkkel körbejárták Európa legnagyobb erődrendszerét, ami egyszerre emléke az Osztrák-Magyar Monarchiának és a 20. századi történelmi eseményeinek. A komáromi erődrendszer önálló, határokon és nemzeteken átnyúló közös emléke lehetne az egykori – több nemzetet is magába foglaló- Osztrák-Magyar Monarchia korának. És közös emlék ma is, hiszen az erődrendszer egyik fele magyar területen, a másik Szlovákiában áll. Az erődrendszerből kilépve elsétáltunk Klapka György szobrához, az Európa udvarba, majd a múzeum előtt ülő Jókai szoborhoz. A diákok elhelyezték koszorúikat, majd könnyes búcsú után hazaindultak.