„Honfi e bércormon, szíved hevesebb dobogása jelzi, hogy ősi honod drága határa ez itt…” (Kóródi Sándor)

Idén negyedik alkalommal került megrendezésre a Kárpátaljai Kirándulás elnevezésű rendezvény, melyen szerte a Kárpát-medencéből több, mint 100 diák és tanár vett részt.

A résztvevők egy része Budapesten, illetve Nyíregyházán, a kárpátaljai iskolák pedig Beregszászon csatlakoztak a csoporthoz. Innen közösen indultunk el Munkács vára felé. Útközben térképpel ellátott tájékoztató füzetet kaptak, így nyomon követhették a három nap kalandozásait.

Munkácsra érve budapesti idegenvezetőnk, Lados Balázs mellé Popovics Béla, kárpátaljai helytörténész és Gerendely Béla, történelem szakos tanár csatlakozott a csoporthoz. A várhoz vezető macskaköves útvonalat finom bodzaillat kísérte. Felérve gyönyörű panoráma tárult a résztvevők szeme elé. A csoport az idegenvezetőknek köszönhetően megismerhette Munkács várának történelmét, köztük azt is, hogy a Szövetség névadójának édesanyja, Zrínyi Ilona hősies küzdelmet folytatott a vár védelmének érdekében, a Rákóczi-szabadságharc idején

A tárlatvezetést követően a megfáradt résztvevők a makkosjánosi Hotel Helikon felé vették az irányt. Megérkezve a hotelba ízletes vacsora várt bennünket. A regisztrációt és a megnyitót követően csapatépítésre került sor, ahol az ismerkedés mellett játékos formában központi szerepet kapott anyanyelvünk összetartó erejének jelentősége. A rendezvény első estéje Kárpátaljáról szóló rövid tájékoztató filmmel, azt követően pedig beszélgetéssel zárult.

Szombat reggel Popovics Béla, helytörténész elkalauzolt bennünket az általa felfedezett, Munkács melletti Kendereske község egyik dombjára, arra a helyre, ami Feszty Árpád körképének valódi középpontjául szolgált. Leérve a dombról buszra szálltunk és a résztvevőkkel teli két busz zötyögve elindult a minden magyar által ismert helyre, a Vereckei-hágóra. Az egyébként is izgalmas kirándulásunk szinte szó szerint a tetőpontjára hágott, mikor a résztvevőkkel teli busznak a hágó felé vezető útviszonyok megálljt parancsoltak. Rugalmas kis csapatunk lepattanva a buszról felsétált a festői szépségű tájjal körbevett útvonalon. Felérve a Vereckei-hágóra volt, aki letelepedett az emlékműhöz vezető kőlépcsőre, volt, aki uzsonnáját falatozva beszélgetett, nevetgélt, volt, aki csupán megpihenve sütkérezett a puha fűben, de akadt olyan is, aki leheveredve rácsodálkozott, majd beleveszett a Kárpátok hatalmas, ám mégis biztonságot nyújtó hegyvonulatába. „Minden odabent kezdődik, azaz fejben dől el. Elsősorban önmagunkban kell otthon lenni. Lakásunk berendezése pedig a Hagyomány” – emelte ki beszédében Lados Balázs a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművénél. A rövid, ünnepélyes megemlékezést és koszorúzást követően egy busz lévén, a csoport fele négy keréken, másik fele önként jelentkezve, két lábon a túraösvényt követve ért le a hegyről. Így spontán módon mély csapatépítés vette kezdetét, amit fokozott a népdalénekléssel, beszélgetéssel, mesemondással eltöltött háromórás várakozás. Biró Tibor, szálláshelyünk tulajdonosának segítőkészsége eredményezte a három kisebb pótlóbusz megérkezését. Amíg az egyik csoport várakozott, addig a másik Makkosjánosiba érve a kárpátaljai Sodró Zenekar és ügyes táncosai megismertették a szatmári és viski dallamokat, lépéseket.

Bár a rossz útviszonyok miatt az Árpád-vonal bunkerébe tervezett látogatás elmaradt, viszont a túraélmény, a várakozás közbeni mély beszélgetések, bolondozások, mesélések és éneklések hatalmas összekovácsoló erővel bírtak. Tovább folytatva, felemelő érzés volt átélni azt a segítő szándékot és összefogást, amit felmerülő probléma esetén a kárpátaljai szállástulajdonosunk részéről tapasztaltunk: a pótlóbuszok megszervezése mellett, egy hágó környéki ismerősével elemózsiát küldött a csoportnak.

A vasárnapi programzárás a Beregszászon található Szent István szobornál ért véget, ahol a hétvégi tanulmányút felfrissítése mellett arra bátorítottuk a résztvevőket, hogy lehetőség szerint családdal, barátokkal bátran térjenek vissza, és fedezzék fel újra Kárpátalja csodálatos tájait.

A hétvége utolsó állomásaként ki-ki a saját felekezete szerint Beregszászon szentmisén és istentiszteleten vett részt.