SZÉKESFEHÉRVÁR, 2019.08.06-20.

A Rákóczi Szövetség és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös együttműködésével alakult meg az egyik legautentikusabb rendezvényünk, a Kárpát-medencei Színjátszó Tábor. Ennek már másodízben adott otthont Székesfehérvár, 2019. augusztus 6-tól 20-ig tartó időszakban. Szikora János, a színház igazgatója, aki egyben a darab rendezője is, feltámasztotta azt az ünnepet, amely a város legősibb, legszentebb hagyománya, így létrehozva a Koronázási Ünnepi Játékokat. Ebben az Árpád-ház nagy királyainak állít emléket, és immáron ez volt a hetedik felvonás, „Az élet magja- IV. Béla koronázása”. Miután a tatárjárás pusztulást okozott az országban, IV. Béla volt az, aki azt újjáépítette.

Az előadásban statisztaként játszott az a 40 középiskolás, akik meghívást kaptak a 14 napos táborba. Számos jelenetben felbukkantak, maszkosok, apácák, udvarhölgyek, táncosok, testőrök és egyéb más érdekes szerepbe bújhattak. A diákok a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumból, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közigazgatású Katolikus Iskolából, a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumból, a nagyváradi Művészeti Líceumból, a péterfalvai Református Líceumból és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettől érkeztek. Mivel szinte elvárás volt némi tapasztalat, olyan diákok jelentkeztek ebbe a táborba, akik számára már ismert volt a színjátszás, játszanak a helyi színjátszó körben, társulatban, diákszínpadon, esetleg szavalni szoktak, vagy nem okoz gondot számukra a színpadi szereplés. A színjátszó tábor résztvevőinek a József Attila Kollégium nyújtott szállást.

A nyitónapon, augusztus 6-án egy ünnepélyes megnyitóval indítottuk útjára a tábort, amelynek a Városháza díszterme adott otthont. Köszöntőt mondott Rétvári Bence, parlamenti államtitkár, Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Dr. Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgatója és Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke.

A kéthetes próbafolyamat jelmez- és ruhapróbákkal vette kezdetét, ahol érdekes volt a diákok számára, hogy a csodakezű varrónők épp olyanra szabják a darabban viselt ruháikat, amilyen méretűt viselnek. Mivel előzetesen már mindenki küldött magáról egy rövid ismertetőt, fényképet és ruhaméretet, a rendező úr előre szétosztotta a szerepeket, amit egy térpróba után ismertetett is velük. A színházi próbák leginkább az esti órákban, 18.00 és éjfél között zajlottak. Ám amikor a rendező úr úgy érezte, hogy némely jelenetre néhány plusz próbával még kicsit rá kell segíteni, akkor bizonyos délutánokon a pihenés vagy egyéb program helyett a részpróbák lettek úrrá. A Rákóczi Szövetség a fennmaradó időt  megtöltötte kulturális, szórakoztató és edukációs programokkal. Csapatépítővel, ismerkedési játékokkal indítottunk, és több lelkes fiatal is játékra buzdította a társait. Több társasjátékot is biztosítottunk, amivel a próbák alatti várakozási időt is elüthették. Mivel ebben a városban terveztünk élni és létezni a következő 14 napban, így jó programnak bizonyult egy profi városnézésre elmenni, ezzel megismerve a város azon részeit, amelyek nem estek útba a színház és a kollégium között. Szerettük volna, ha a diákok nyáron sem hanyagolják a gondolkodást, ezért meghívtuk dr. Szerbin Pávelt, az MVM Paksi Atomerőmű munkatársát, aki majd 2 órán keresztül lekötötte a kíváncsi füleket. Teret adtunk a strandolásnak, és moziban is jártunk. Voltak délelőttök vagy délutánok, amikor hagytuk pihenni a fáradt kisszínészeket, hogy este újra feltöltődve állhassanak azon a hatalmas színpadon a Nemzeti Emlékhelyen. Több nap után már jobban megismerték egymást, így a szabadulószobából való kijutás sem okozott senki számára különösebb fejtörést. A Szent István Király Múzeumban a Hősök, Szentek, Hódítók – IV. Béla élete és uralkodása c. kiállítást egy interaktív tárlatvezetéssel tekinthették meg a gyerekek.  A Fekete Sas Patikamúzeumban egy olyan múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt a diákok, ahol növényeket simogattak és szagoltak, illóolajokat illatoztak, majd a végén mozsárban borsot törtek és színes fürdősót készítettek. Az ünnepi hétvégére Székesfehérvár belvárosa középkori várossá alakult, így még érdekesebb lett a város programkínálata. A Bory-várat a szombat délutáni órákban tekintettük meg, az egész heti sok gyalogolás után a kisvonatos odajutás érdekes színfoltja volt a hétnek. Mindemellett már egyébként is nagy volt az izgatottság a levegőben, mert a kis színészeink lelkileg az esti előadásnál jártak. Aznap volt ugyanis a darab bemutatója, ami nagyon jól sikerült, a közönség erős tapsviharral díjazta az élményt. Csodálatos színű jelmezekben és ruhákban pompáztak a színészek, köztük persze a határon túlról érkező diákok is. Ők már nagyon otthonosan mozogtak a profi színészek között, jól összeszoktak és megbarátkoztak velük. Látszott a büszkeség és az öröm az arcukon, hogy jól teljesítettek, és a darab nagy sikert aratott. Az estét a hagyományokhoz híven a színházban folytattuk egy ünnepélyes köszöntővel. A tábor ideje alatt minden iskolának lehetősége volt, hogy versenybe szálljon egy kis videóval. Ezt a rövid videót a diákok maguk készítették, bármiféle profi segítség nélkül. Bemutathatták benne, hogy mit jelent számukra a színjátszó tábor, hogy érzik ott magukat. A versenyt az Ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola csapata nyerte meg. Másnap a Velencei-tó felé vettük az irányt, így napközben strandoltunk, hűsöltünk, úsztunk egy jót, mindenki a kedve szerint. De este már egy újabb előadás várt a színészpalántákra, ami szintén óriási sikerrel zárult. A jó idő adott volt, épp ezért a tábor lassan a végéhez érkezett, mert nem volt szükséges az esőnap. Az utolsó napon a diákok szabadon élvezhették a város nyújtotta programokat, kedvükre szórakozhattak egymással, este pedig újra sikeresen helyt álltak a színpadon, és a „nagyok” mellett ők is nagyon ügyesek voltak. Így tehát eljátszodták a darab 3. előadását is, ami szintén teltházas, tapsvihartól hangos volt.