· Évek óta azt halljuk, hogy komoly nehézségekkel küzd a felvidéki magyar politikum, de mi jelent valójában komoly nehézséget, és merre lehet a kiút?

A több mint egy évtizedes káros politikai megosztottság, sajnos, erősen rányomja bélyegét a közéletre és a társadalmi, illetve közösségi élet szinte valamennyi szegmensére. Az ellentétek nemcsak a politikai csatározások területén, hanem a kisközösségekben, sőt nem ritkaság, hogy az intézményi és családi szinteken is gyakran jelen vannak. A széthúzásra, a megosztottságra egyedül a tényleges, őszinte közösségi összefogás jelenthet megfelelő gyógyírt. A kiutat az egymással szembeni pozícióharcok helyett az együttműködés, az összefogás jelentheti. A közvélemény-kutatások adatai szerint a felvidéki magyarok túlnyomó többsége az egymásnak való nekifeszülés helyett a közös cselekvés mellett teszi le a garast, vagyis az összefogást igényli. Ennek ellenére még mindig vannak olyan egyéni és pártérdekek, amelyeknél süket fülekre talál a szlovákiai magyarok jogos követelése.

· Kiket, minek a mentén tud összefogni a Magyar Közösségi Összefogás?

· Miután a hosszantartó, két párti MKP - Híd egyeztetések nem vezettek sikerre, főleg a fiatal nemzedék képviselői megelégelték a kilátástalannak tűnő helyzetet, s rövid idő leforgása alatt elegendő számú aláírást gyűjtöttek össze, s bejegyeztették a belügyminisztériumban az Összefogás nevű mozgalmat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezzel közös platformot, vagyis indulási lehetőséget biztosítsanak a már korábban bejegyzett pártok részére, ahol egy közös választási gyűjtőpártban valósulhatott volna meg a várva várt közös listán való indulás a következő évi parlamenti megmérettetésen.  Az egyetlen magyar listát a legutóbbi európai parlamenti voksolás felvidéki kudarca is teljesen egyértelműen indokolttá tette, amikor is első alkalommal nem jutott be egyetlen szlovákiai magyar sem a brüsszeli parlamentbe. A szinte kierőszakolt öt párti egyeztetéseken azonban a kialakult helyzet súlyossága ellenére sem sikerült valamennyi félnek közös nevezőre jutnia. Ennek ellenére részsikerként könyvelhető el, hogy végül is a Magyar Közösség Pártja, a Magyar Fórum és az Összefogás mozgalom megegyezett a közös indulásban a jövő évi parlamenti választásokon. Így a három politikai tömörülés, illetve a független civil jelöltek egy csapatban szólítják meg a választókat abban a reményben, hogy a valós összefogás a parlamentbe juttatja a felvidéki magyarság képviseletét.

· Milyen célkitűzéseket fogalmaztak meg, mi lehet egy felvidéki magyar párt legfőbb feladata?

· A legfontosabb célkitűzés, hogy az eddiginél jóval hatékonyabb érdekképviselete legyen a felvidéki magyarságnak, illetve a velünk együtt élőknek a dél-szlovákiai régiókban. Ehhez sikeres mozgósításra, s nagyobb részvétel biztosítására van szükség, mint amilyet a legutóbbi voksolások alkalmával elkönyvelhettünk. Erre a nem kis feladatra vállalkozott a Magyar Közösségi Összefogás, bízva abban, hogy a felvidéki magyarok bölcsebbnek bizonyulnak azoknál a politikai vezetőknél, akik nem voltak képesek túllépni a saját árnyékukon. A feladatok között természetesen ott szerepel Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatása, az önkormányzatiság, a régiófejlesztés, az anyanyelvi oktatás és kultúra nagyon is időszerű tennivalói. Az eddigi szinte csigalassúságú intézkedések helyett határozott, gyors ütemű cselekvési programra van nélkülözhetetlenül szükség, s mindez az asszimiláció, illetve a kedvezőtlen statisztikai mutatók ismeretében nem tűr halasztást.

· Mit tapasztal, mennyire érdekeli a mai magyar felvidéki fiatalokat a politika?

· A felvidéki magyar fiatalok túlnyomó többsége a politikai árokásások helyett az összefogásban, az együttműködésben látja a jövőt. Érthető módon nem kérnek az előző évtizedek pártharcaiból, inkább a meglévő különbségek megszűntetésére fókuszálnak. Éppen az ifjú nemzedék becsvágya, tettrekészsége, valamint bizonyítási kényszere az, ami felrázhatja közösségünket. A gombaszögi és a martosi nyári szabadegyetem szervezői, illetve résztvevői, az Esterházy Akadémia, valamint a Via Nova aktivistái vállalják azt a nélkülözhetetlen feladatot, amelynek eredményeként megvalósulhat a tényleges felvidéki magyar közösségi összefogás. Ezzel lehet a szó szoros értelmében felrázni a szunnyadó lelkeket, mindenkivel érzékeltetve, hogy kizárólag csakis együttműködve, közösen lehetséges sikert elérni a következő esztendőbeli voksoláson, illetve az előttünk álló népszámláláson.

· 70 éves évfordulóját ünnepli idén a Csemadok, a felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete, melynek Ön ugye az elnöke, ha visszapillant erre a 7 évtizedre, mit gondol, milyen lett volna az élet a Csemadok nélkül, mit tudtak átmenteni, és mit nem sikerült?

A Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, vagyis ismert márkanevén a Csemadok immár hét évtizede szolgálja a felvidéki magyar nemzeti közösséget. Kárpát-medence legnagyobb ilyen jellegű szervezeteként élő kapcsolatot tart a szintén számbeli kisebbségben élő sorstársaink hasonló küldetésű testvérszervezeteivel, ezzel is hozzájárulva a magyar-magyar együttgondolkodás, illetve cselekvés sikeréhez. A jelenleg is több mint ötvenhárom ezer tagot számláló szövetségünk azért tudott megmaradni, mert soha nem egy pártban, illetve mozgalomban, hanem mindig is közösségben gondolkodott. Nagy örömünkre szolgált, hogy az idei, jubileumi esztendőben megkaptuk a Szent István Díjat, amely reményeink szerint hozzájárul ahhoz, hogy az előttünk álló nem kis feladatok teljesítéséhez egyénenként és közösségként is erőt ad tagságunknak. Nagy szükség lesz erre a következő időszak emberpróbáló megmérettetései, illetve kihívásai során.

-Ön a szenci magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett, és bizonyára tudja, hogy a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke Halzl József úr is szenci, milyen közös céljaik lehetnek?

Mi, szenciek, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség tiszteletbeli elnöke szintén Szenczi Molnár Albert tudós zsoltárfordítónk szülővárosából származik. Hálás szívvel mondunk Neki, illetve a Rákóczi Szövetség elnökének, vezetőinek és valamennyi tagjának köszönetet azért a több évtizedes áldozatos munkáért, amelynek következtében több kisgyermek jár anyanyelvi iskolába, biztosítva ezzel a felvidéki, valamint a Kárpát-medencei magyarság folytonosságát, illetve megmaradását, fejlődését. Isten éltesse a Rákóczi Szövetséget, hogy az elkövetkező évtizedekben is közösen munkálkodhassunk azon, hogy megmaradhassunk magyarként szülőföldünkön.