A Rákóczi Szövetség 2004 óta követi figyelemmel a felvidéki magyar iskolakezdők számának változását a hivatalos szlovák statisztikai adatok alapján. Az elmúlt másfél évtized adataiból azt láthatjuk, hogy Felvidéken sikerült stabilizálni a magyar iskolakezdők számát, ami rendkívül fontos nemzetstratégiai eredménye az idén száz éve kisebbségi sorsba kényszerült közösségünknek.

A Rákóczi Szövetség 2004-ben indította el a magyar iskolaválasztás előmozdítására hivatott felvidéki beiratkozási programját. A Szövetség vezetői – látva a Felvidéken a magyar iskolaválasztás tekintetében egyre súlyosbodó helyzetet – úgy döntöttek, hogy a felvidéki magyar iskolaválasztás népszerűsítése érdekében egy pénzügyi alapot hoznak létre, amiből ösztöndíjat tudnak adni a magyar iskolakezdőknek. A ma már Magyar Iskolaválasztási Program néven ismert a program időközben jelentős fejlődésen ment keresztül. Egyrészt kiterjedt az egész Kárpát-medencére, és több mint 500 magyarországi önkormányzat, vállalkozás és magánszemély adakozásából évente több mint 9 ezer magyar iskolakezdőt tud köszönteni a Rákóczi Szövetség. Másrészt további két programelemmel egészült ki (Gólyahír Program, Iskolaválasztási Kampány), annak érdekében, hogy minél korábban felhívják a figyelmet az anyanyelvű oktatás fontosságára.  A szervezet operatív munkája mellett azonban a felvidéki magyar iskolák helyzetének nemzetstratégiai szempontú elemzésére is kiemelt figyelemben fordít.

Az oktatási minisztérium háttérintézményeként működő Tudományos és Műszaki Információs Központ nyilvánosságra hozta a 2019/20-as tanévre vonatkozó adatait. Ebből a kimutatásból kiderül, hogy az idei tanévben sem csökkent a magyar iskolába íratott gyermekek száma, sőt, kis mértékű növekedés volt tapasztalható. A 2019/20-as tanévben ugyanis 3646 magyar kisiskolás kezdte meg tanulmányait valamely felvidéki magyar oktatási intézményben, amely arasznyival több az egy évvel korábbi magyar iskolakezdők számánál (3638). A felvidéki magyar iskolaválasztás helyzetéről azonban akkor kapunk pontosabb képet, ha 10-15 év távlatából is megvizsgáljuk ezeket a tendenciákat.

A hivatalos szlovák statisztikai adatok alapján az elmúlt 15 év viszonylatában azt láthatjuk, hogy a kezdeti negatív tendenciák után (2004-2007, ezen negatív tendenciák miatt hívta életre felvidéki beiratkozási programját 2004-ben a Rákóczi Szövetség) 2008-tól 3700 körüli számban stabilizálódott a felvidéki magyar iskolakezdők száma. Átlagban ezt a számot (a 2014-2015 közti fellendülés, majd az ezt követő 2016-2018 közti visszarendeződéssel együtt) végig sikerült tartani. 2008 és 2020 között tehát nem csökkent a magyar iskolakezdők száma. 

Bár a magyar iskolakezdők számának szinten tartása nem azt jelenti, hogy nem kerülhet sor egyes intézmények bezárására, az elmúlt évek példái is azt mutatják, hogy ezek a döntések leginkább az adott régió problémáira vezethetők vissza. Az egyes régiók gazdasági lemaradása és az ennek következtében kialakuló belső migráció okozta nehézségek egy sokkal nagyobb problémakört, a dél-szlovákiai magyarlakta nemzeti régió gazdasági ellehetetlenítését érintik. Ez ellen minden lehetséges módon tiltakoznunk kell mind a hazai, mind pedig az európai és nemzetközi fórumokon, azonban e kérdéskört szükségszerűen el kell határolnunk a magyar iskolaválasztás alapvetően kulturális szempontú megközelítésétől.

Ami az egyes – magyarok által lakott – járásokat illeti, az idei tanévben a legtöbb magyar iskolakezdő abszolút számok tekintetében a Dunaszerdahelyi (659), Rimaszombati (599) és a Komáromi (577) járásban volt. Az egyes járások magyar és szlovák iskolakezdőinek egymáshoz viszonyított arányszámai tekintetében is ez a három járás jár az élen, azonban e vizsgálati megközelítésben a Komáromi járás vezet – az idei évben a Komáromi járás valamennyi iskolakezdőjének közel kétharmada (65,9%) magyar iskolában kezdte meg tanulmányait.

De mit is jelent a magyar iskolaválasztók számának stabilizálódása, mit üzen ez nekünk, felvidéki magyaroknak? Elsősorban azt, hogy megszilárdulni látszik az a megközelítés, miszerint a magyar gyermekek számára a magyar iskola a legjobb választás. Bár a magyar gyermekek mintegy 10%-a továbbra is szlovák iskolában kezdi meg tanulmányait, a szülők többsége anyanyelvi oktatást választ gyermekének. Ezzel együtt koránt sem mondhatjuk, hogy oktatási rendszerünk fenntarthatósága vonatkozásában minden rendben lenne. Aggodalomra ad ugyanis okot az a tény, hogy amíg 2008-2020 között a magyar iskolakezdők számát alapvetően csupán stabilizálni sikerült, addig ugyanebben az időszakban a szlovák iskolakezdők száma jelentősen növekedett, ekképpen pedig arányaiban egyre kevesebb a magyar iskolakezdő a Felvidéken.

Ha nem is sikerült tehát jelentős növekedést elérnünk, figyelemmel a kisebbségi sorsban eltöltött elmúlt száz évre, az ez idő alatt közösségünkkel szemben kifejtett asszimilációs politikára és az alapvetően negatív demográfiai tapasztalatokra, állásaink megőrzése is kiemelkedő eredménynek tekinthető. Az iskoláink fenntartásához szükséges diáklétszám szinten tartása rendkívül fontos eredmény az intézményrendszerünk megtartása érdekében vívott napi küzdelmeinkben. 

A Rákóczi Szövetség álláspontja szerint az anyanyelven tanulás a közösség és az egyén szempontjából is az egyetlen jó döntés. Egyrészt, mert a magyar nyelv és kultúra csak magyar iskolában sajátítható el. A magyar iskola kialakítja a gyermek biztos identitását, ami abban segíti, hogy közösségében otthon érezze magát. Másrészt, a magyar iskolák versenyképes tudást és nagyobb érvényesülést nyújtanak a magyar gyermekeknek. Tudományosan bizonyított tény, hogy az ismeretek megszerzésének leghatékonyabb módja az anyanyelven történő tanulás. A magyar iskola tehát egyértelmű előnyökkel jár. Az anyanyelvi oktatás ügyének népszerűsítése mindannyiunk közös küldetése, hiszen közösségünk hosszútávú megmaradásának egyik legfontosabb feltétele.

Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke

Tárnok Balázs, a Rákóczi Szövetség alelnöke